Egykor

Egykor tiéd volt minden ékes szó,

mely önzetlen, tiszta érzésekről szólt,

s enyém volt sok száz boldog gondolat,

mi szívemből, lelkemből  forrásként fakadt.

Egykor tündérszép meséket meséltem neked,

hogy színt kapjon sorsod, színt az életed,

s hogy úgy várjuk a holnapot, mintha abban volna

hűséges szerelmünk halhatatlan volta.

Egykor szerettél engem, egykor szerettelek én is,

hisz oly kitartón követtük egymás tolvajléptit,

mintha belőlünk sarjadna az a nagy-nagy kitartás,

mely által visz bennünket tűzön-vízen át.

Mára meghalt minden szó, és minden gondolat,

vagy csak végtelenbe nyújtózó álmokban szunnyad,

ahonnan nincsen visszatérés, nincsen visszaút,

mert falat emelt elé a könnybe fojtott múlt.

Kun Magdolna