Ma könnyből szövök,
anyám, rózsaszirmokat,
hogy édenkertté varázsoljam
árvult sírodat,
s hogy a rajta lévő
porszemek is úgy ragyogjanak,
mint viharfelhőn
átbukkanó napfényáradat.
Ma hála-szóból építek
fel ima-templomot,
ahol majd izzó
gyertyalángként fel-fellobogok
azért, hogy világító
viaszfényem átmelengesse
jégkristályos házad, melyben
el vagy temetve.
Ma alázattal hajtok
fejet nagyságod előtt,
és suttogva lehelek
rád sok száz rózsatőt,
hogy virágoskert
nyíljon azon lépteken,
melyeknek szabad utat
nyitott a kéklő végtelen.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.