Én sosem láttam
arcodon mélyült életráncot,
melyeknek hasadékaiba
könnyeid szivárgott,
mert te világnyi
fájdalmad is úgy elrejtetted,
hogy az észrevétlen
maradt bánatod felett.
Te angyal voltál
Mama, ki védelmezhetett,
mikor szívemen átsuhantak
a keserű percek,
s mikor úgy éreztem
egyedül le nem győzhetem
bűneimtől hemzsegő rongyos
életem.
Te ott fenn is angyal
lettél drága Nagymamám,
hisz még most is kitartóan vigyázol reám,
mert én tudom, azokat a
szálakat nem lehet eltépni,
melyeknek oldhatatlanságát Isten hite védi.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.