Orgonaillat szállt a
tavaszias légben,
s pipacsok virultak,
erdőn, mezőn, réten,
mikor első
gyermekpillantásod reám emelted,
tudatván, hogy a-perctől
anyád lehetek.
Boldog nap volt az,
boldog volt és áldott,
mert kezemben
tarthattam az egész nagyvilágot,
hisz e varázslatos
kerek világ, s annak minden kincse,
nem volt más mint
te, fiam, a szívbe belerejtve.
Minden veled töltött
percem boldogságban éled,
hisz általad lehetek
madara az égnek,
madár melynek oltalmazó,
védő szárnycsapása,
felnőttkori lépted, s
az életed vigyázza.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.