Egyszerű fohász

Uram, halkan súgom neked, én sem vagyok más,

csak egy egyszerű ember, kiben dúl a lelki gyász,

s ki már oly gyenge és erőtlen lett az évhosszak alatt,

mint légben szálló pihetoll, mit szellő borzolgat.

Uram félve súgom neked, hogy röpke életem

nem ragyogott hó tisztán, s nem volt bűntelen,

mert sokszor vétkeztem, ugyanúgy, mint mások,

akik könnyeikből tanulták az Istenigazságot.

De ahogy az évek múltak, Uram, én is rájöttem,

erő van a szívben, s a kihullt könnyekben,

hiszen bármilyen rögös volt múltam hosszú útja,

tőled tanult emberségem egyenesbe hozta.

Így hát nézd el, Uram, minden bűnöm, tévedésemet,

melyek akaratod törvényének ellenszegültek,

hogy úgy élhessek ezután, mint ki sosem vétkezett

mind-mind azok ellen, kik nagyon szerettek.

Kun Magdolna