Vidd emlékül

Vidd emlékül hangom szelíd csengését,

hisz annak dallama dúdol ütemet

ott is, ahol határtalan a köztünk lévő csend,

s ott is ahol könny némítja a  szép beszédeket.

Vidd emlékül érintésem lágy selymességét,

hisz az ragyogta szívedbe az éj csillagzatát,

mikor önfeledten szárnyaltunk égen-földön át,

hirdetve mennyire szeretjük egymást.

Vidd emlékül emlékeim, mert azok vigyázzák

alkonyati szerelmünk  vad ifjúságát,

s azt a boldogító érzést, mely olyan csodás volt,

mint az a perc mi először karodba sodort.

Kun Magdolna