Hagylak elmenni

Hagylak elmenni, hisz nincs már semmi sem,

amiből szikrát lobbanthatna ez a szunnyadt szerelem.

S ami tűzként hevíthetne, mikor a könnykristályos tél

új tavaszról, új nyárról többé nem mesél.  

Hagylak téged elmenni, akkor is, ha érzem

magamra maradok ezen a nagy földkerekségen,

hisz tudom, mindaddig, míg élek én bánni fogom azt,

hogy szabad utat nyitottam boldogságomnak.

Hagylak téged elmenni, mert csak ekképp válthatod

megtörtént valóságra régi álmodat,

s csak így maradhatsz az, kit nem szorít'nak láncok,

láncok, melyek szemei hűségből virágzott.

Kun Magdolna