Azt játszottuk sokáig,
hogy erősek vagyunk,
s hogy majd egymás nélkül is útnak indulunk
arra, hol csak
boldogság és öröm lakozik,
s ahol szív a szívvel
nem vitatkozik.
Azt játszottuk,
minket nem kísért magány,
hisz mindig lesz
olyan ki majd mellénk áll.
Ám a napok múlásával
rádöbbentünk arra,
az egymásnélküliség létünk
legnagyobb kudarca.
Mert hiába játsszuk
azt, hogy erősek vagyunk,
ha lelki
megnyugvásért egymáshoz futunk,
s ha egymásban leljük
meg azt a régi boldogságot,
mely belőlünk lobbant fényes tüzű lángot.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.