Az én időm is
mulandó, elillanó, véges,
mert a halhatatlanság
csak szép mesékben éled,
hisz valóságos
életünket már régen megírták
azok,kik ott fenn a
léptünk vigyázzák.
Így bennem is nagyon
fáj az a bizonyos tudat,
hogy nem látom majd
felnőni unokáimat,
s nem lehetek ott
velük, mikor az első csalódás
megsebzett szívükre
vérvonalat vág.
S nem láthatom
arcukon sem azokat a fényes könnyeket,
melyek a boldogság
örömétől kiteljesednek,
ha majd ők is felnőnek,
ők is szülők lesznek,
és megismerik azt az
érzést, ami a világon a legszebb.
Mert akinek a Jóisten
megadja, hogy gyermeke lehet,
az a halhatatlanság
útjára bizton ráléphet,
akkor is, ha a tűnő
idő ködfátylának súlyos nehezéke
porrá zúzza mindazt,
miben létünknek volt része.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.