Csak szavak maradtak
belőlünk,
s néhány ki nem
mondott gondolat,
mit csókok őriznek,
csókok vigyáznak
a nyarakban virágzó
park fái alatt.
Csak néhány lopott
ölelés maradt,
s azok a szorosan
összezárt kezek,
melyek letörölték fáradt
homlokunkról
a verítéket gyöngyöző
időéveket.
Csak sistergő vágy
maradt lépteink után,
lélekbe rejtett
könnyes sóhajok,
miket vérzővé sebzett
a fájdalom éle,
mikor érzés-telt
szívünk kővé változott.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.