Elsodródunk
egymástól, mint őszlevél a fától,
melynek minden
ritkult ágán a halál szele táncol.
Elsodródunk, mert hagyjuk,
hogy bilincsláncaink
úgy hulljanak porba,
mint az álmaink.
Most túl messziről
fájjuk a boldogtalanságot,
hisz az ég-magasig
tornyosuló gátak, akadályok,
útját állják szívben
fogant érzéseinknek,
hogy azok könnyes rabságukból
ki ne törjenek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.