Anyám kincsei

Anyám akkor volt boldog, és akkor ragyogott,

mikor kamrája mélyéből kincset adhatott,

olyan becses kincset, melynek ékes tündöklése

úgy fénylett, mint jó szívének anyai érzése.

Pedig anyám szegény volt, de sosem mutatta,

hogy nekem szánt  kincseiben hiány lett volna,

mert az ő öröme, s boldogsága akkor teljesült,

ha féltőn féltett kincsei a kezembe került.

Míg élek anyám mély hálával gondolok reád,

s nekem adott kincseid is őrizem tovább,

mert azok a kincsek lesznek majdan egykoron,

az emlékezés gyöngyszemei  porsírhantomon.

Kun Magdolna