Anyám akkor volt
boldog, és akkor ragyogott,
mikor kamrája mélyéből
kincset adhatott,
olyan becses kincset,
melynek ékes tündöklése
úgy fénylett, mint jó
szívének anyai érzése.
Pedig anyám szegény
volt, de sosem mutatta,
hogy nekem szánt kincseiben hiány lett volna,
mert az ő öröme, s boldogsága
akkor teljesült,
ha féltőn féltett kincsei
a kezembe került.
Míg élek anyám mély hálával
gondolok reád,
s nekem adott kincseid
is őrizem tovább,
mert azok a kincsek lesznek
majdan egykoron,
az emlékezés
gyöngyszemei porsírhantomon.
Kun Magdolna
Meghatódtam. Persze nálad nem először, s nem is utoljára, csak most el is árultam.
VálaszTörlésNagyon köszönöm kedves Józsi! Igazán megtisztelsz.
VálaszTörlés