Ősz lesz megint

Csendesen lépkedem a sápadt ősz nyomát,

csendesen, mert  eszembe jut sok régi  jó barát.

Azok, kik már nem láthatják, hogyan peregnek

az elgyengülő faágakról az aszott levelek.

Minden évnek őszidején elmegy valaki,

akinek már nem nyit tavaszt a télnek havai,

sem vadvirágos tarka mezőt, hol minden kismadár,

színes szárnyat lebegtető pillangókkal száll .

Mikor a deres fákról lehull egy megsárgult levél,

tudom, hogy valahol egy élet véget ér,

hisz a falevél is oly mulandó, mint mi emberek,

kik csak mesékből ismerik az örök életet.

Kun Magdolna