Megígértem anyámnak,
hogy sosem feledem,
s hogy arcvonására is
majd úgy emlékezem,
mintha nem lépett
volna arra a csillagközi útra,
ahol a múlhatatlan
idő a nagy végtelent rója.
Megígérte anyám is,
hogy várni fog reám,
akkor is, ha tél
dereng a csillagok haván,
s akkor is, ha a virággal
telt ábrándos tavasz,
a levélhulló sárgult ősz
lábnyomán halad.
Megígértük egymásnak,
hogy egyszer egy napon,
megszűnik
szívünkben a hiány-fájdalom,
mert könnyező lelkünknek
csöpp pillangószárnya,
utat lel egymáshoz az örök valóságba.
Kun Magdolna
De nagyon szép gondolatok...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm!
VálaszTörlés