Megígértem anyámnak

Megígértem anyámnak, hogy sosem feledem,

s hogy arcvonására is majd úgy emlékezem,

mintha nem lépett volna arra  a csillagközi útra,

ahol a múlhatatlan idő a nagy végtelent rója.  

Megígérte anyám is, hogy várni fog reám,

akkor is, ha tél dereng a csillagok haván,

s akkor is, ha a virággal telt  ábrándos tavasz,

a levélhulló sárgult ősz lábnyomán halad.

Megígértük egymásnak, hogy egyszer egy napon,

megszűnik szívünkben  a hiány-fájdalom,

mert könnyező lelkünknek csöpp pillangószárnya,

utat lel egymáshoz az örök valóságba.

Kun Magdolna