Köszönöm Istenem,
hogy a színes őszi fák
láttatják még velem
az élet-hervadást,
és nem álmodom avar
alatt azon elmúlást,
mely szeretteimnek
csak könnyhullatást ád.
Köszönöm Istenem,
hogy az évek rohanása,
lop még annyi bátorságot
szívem tájékára,
mely talán elég
lehet arra a nagy-nagy kitartásra,
amiben erőt lel az
ember élni akarása.
Köszönöm Istenem,
hogy érezhetem még
a szeptemberi kócos
szélnek hűs libbenését,
és elmerenghetem
azokon a fényes éjszakákon,
melyek csillagtüzeiben
új tavaszom látom.
Vers:Kun Magdolna
Festmény:Zsólyominé
Kiss Mária
Gyönyörű gondolatok - szeretettel olvastalak...
VálaszTörlésMiki
Köszönöm!
VálaszTörlés