Ahogy múlt az idő

Én is sokat könnyeztem, én is sokat sírtam,

mikor fájdalmas napjaim az életemért vívtam,

s mikor úgy éreztem mindegy már ki áll mellettem,

hisz úgy sem érti senki, mi dúl idebenn.

Aztán ahogy múlt az idő, rádöbbentem mégis,

sorsom útját úgy járhatom emelt fővel végig,

ha túllépek fájdalmamon, s megtanulom azt,

egy életünk van, mely gyorsan elszalad.

Így megpróbálom úgy élni a mindennapokat,

hogy ne fojtsam könnyekbe kacagásomat,

mert minden óra számít, és minden egyes perc,

amiben a szív még boldogságra lel.

Kun Magdolna