Szegényen éltünk, de
sosem hittük azt,
hogy az a boldog, aki
nálunk sokkal gazdagabb,
mert miénk volt a
rét, az erdő, kis patak,
a nyári szélben
hajladozó búzaáradat.
S miénk volt a
féktelen nagy gyermekszabadság,
mit sosem pótolt
volna a kincs és gazdagság,
mert hiába a
jómódúság, a sok-sok ékes kincs,
ha nincs olyan emlékünk,
mi a múltból visszaint.
Minden olyan emlék,
mi a múltból visszaint,
a legkönnyesebb napon
is mosollyal kacsint,
hisz boldogsággal
telik meg szívünk és a lelkünk,
mikor a csodás
gyermekkoron újra elmerengünk.
Vers:Kun Magdolna
Festmény: Zsólyominé Kiss Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.