Ülj le mellém

Ülj le mellém, hadd mondjam el mi az, ami fáj.

Nem baj, ha ezerszer meghallgattad már,

mert ezredszer is ugyanúgy éget az a seb,

ami kimondatlanul könnyeinkbe vesz.

Ülj le mellém, s érezd te is, milyen az a kín,

amely heves szívfájással, remegéssel bír,

s ami oly mélyre hasít, mint az a késpenge,

amely ki van élezve tükörfényesre.

Ülj le mellém, ülj le, hisz egy szép napon,

már nem mondhatok semmit, bárhogy akarom,

mert eljön az-az idő, mikor halkult hangomat

nem hangozza más, csak pár szellőfuvallat.

Kun Magdolna