Ülj le mellém, hadd
mondjam el mi az, ami fáj.
Nem baj, ha ezerszer meghallgattad
már,
mert ezredszer is ugyanúgy
éget az a seb,
ami kimondatlanul
könnyeinkbe vesz.
Ülj le mellém, s
érezd te is, milyen az a kín,
amely heves
szívfájással, remegéssel bír,
s ami oly mélyre
hasít, mint az a késpenge,
amely ki van élezve
tükörfényesre.
Ülj le mellém, ülj
le, hisz egy szép napon,
már nem mondhatok
semmit, bárhogy akarom,
mert eljön az-az idő,
mikor halkult hangomat
nem hangozza más,
csak pár szellőfuvallat.
Kun Magdolna
Nagyon szép vers Magdika - szeretettel olvasom...
VálaszTörlésMiki