Egy életen át

Én egy életen át emlékezem arra,

ki volt az ki fájdalmamban  arcom simogatta,

s ki volt az, ki szép szavakkal körbe ölelte

szívszorító magányom, ha eljött az este.

Én egy életen át emlékezem arra,

ki gyászomban, örömömben velem hullt a porba,

s ki könnyein át nézte, hogyan rogyok térdre,

mikor a sors hóhérkeze érző lelkem tépte.

Én mindaddig, míg élek, emlékezem rád,

te Isteni ajándék, te drága Jó barát,

mert te voltál, ki mellettem állt az életviharban

akkor is, mikor a halál járt lépésnyomomban.

Kun Magdolna