Felettem is
elszálltak az évek,
én sem vagyok már az
a régi kiskamasz,
aki ellenállt a
sorsnak, mikor szívét fájták
a megbántásból eredő indulatszavak.
Hisz engem sem kímélt
ez a tolvaj idő,
az én gesztenyehajam is
ezüstderes lett,
akárcsak azoké,
kiknek hajszolt életét
mások lelketlensége véresre
sebzett.
Mégis hálás vagyok,
minden ősz hajszálért,
minden kihullt
könnyért, mi arcomra csorgott,
mert tudom, akik
fiatalon csillagútra léptek,
e földön már nem nyerhetnek
öregség-jogot.
Kun Magdolna
Nagyon kedves alkotás - szeretettel olvastam.
VálaszTörlésMiki
Köszönöm, hogy olvastál Miki!
VálaszTörlés