A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2016. június 21., kedd

Feledésre ítéltetett


Te már rég elfeledted, milyen is volt az,
mikor kéz a kézben sétáltunk  a park fái alatt.
Azon fák alatt, melyek földig hajoltak,
mikor a szerelem szavát szívembe súgtad.

Te már rég elfeledted, mennyi éven át
szítottuk testünknek buja lázvágyát,
azért, hogy újra lobogjon bennünk az a láng,
mely felforrósítja a vér áramlatát.

Te már rég elfeledted, mily tűzzel öleltél,
s abban a tüzes ölelésben, mily nagyon szerettél,
hisz akkor hittük igazán, hogy mi vagyunk azok,
kiket úgy hívnak mások földi boldogok.

Látod, én semmit sem feledtem még el,
mert aki ideköltözik a szívemhez közel,
az ott marad mindaddig, míg ütemdobogása
az élet zenéjét érte muzsikálja.


Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése