Ma hazalopakodtam
anyám kis házába,
s fájt, hogy a fű már
benőtt minden zegzugot.
Még azt is, ahol
valaha rózsabokrok nőttek,
s ahol orgonák
ontották a virágillatot.
Egy árva kis madárka
ült a száraz ágon,
mely elcsicsergett
néhány ismert dallamot,
így tudatva velem,
hogy akad élet még
ott is, ahol már csak
a szél nyit ablakot.
Csöppnyi kis madárka,
hát vigyázz te a házra,
legyél jó anyámnak
vigasztaló társa,
hogyha könnye hullna,
ha érettem zokogna,
ne érezze azt, nincs,
ki rá gondolna.
Kun
Magdolna
Nagyon kedves vers - szeretettel olvastalak
VálaszTörlésMiki
Köszönöm Miki!
VálaszTörlés