Anyám madárkája

Ma hazalopakodtam anyám kis házába,

s fájt, hogy a fű már benőtt minden zegzugot.

Még azt is, ahol valaha rózsabokrok nőttek,

s ahol orgonák ontották a virágillatot.

Egy árva kis madárka ült a száraz ágon,

mely elcsicsergett néhány ismert dallamot,

így tudatva velem, hogy akad élet még

ott is, ahol már csak a szél nyit ablakot. 

Csöppnyi kis madárka, hát vigyázz te a házra,

legyél jó anyámnak vigasztaló társa,

hogyha könnye hullna, ha érettem zokogna,

ne érezze azt, nincs, ki rá gondolna.

Kun Magdolna