A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2016. június 11., szombat

A kulcs


Itt van anyám kapu-kulcsod, itt a kezembe,
de nem tudom, nem tudom, mit tegyek vele,
mert a szívem, anyám, olyan nagyon fájja,
hogy elárvult házadnak nincsen már gazdája.

Ha ki is nyitnám kapudat, nem fogadna más,
csak a hiányod okozta  mély szomorúság,
amely ott lelt anyám, otthont, ahol egykoron
veled élhettem szép gyermekkorom.

Mondd, mit tegyek, hogy most is újra az legyek,
aki alázattal csókolta meg köszvényes kezed,
s aki lecsókolta ráncaidról azt a magány-keservet,
mely rád pergette anyám a homokszemeket.

Mert tudom anyám, minden átélt fájdalmad,
szíved legmélyében eltitkolt maradt,
azért, hogy én ne sejthessem, ne tudjam azt meg,
visszafojtott könnyel élni milyen is lehet. 

Itt van anyám kapu-kulcsod, itt a kezembe,
hát belehelyezem most a rozsdás kilincsbe,
s majd úgy teszek, mintha újra te lehetnél az,
aki mosolyogva vár a meszelt gang alatt.


Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép gondolatok elfutott gyermekéveidről...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés