A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2016. június 11., szombat

A kulcs


Itt van, anyám, kapu-kulcsod, itt a kezembe,
de mindhiába ha nem tudom, mit tegyek vele,
hiszen összetört szívemet olyan nagyon fájja,
hogy elárvult házadnak nincsen már gazdája.

Ha ki is nyitnám kapudat, nem fogadna más,
csak a hiányod okozta  mély szomorúság,
amely ott lelt, anyám, otthont ahol egykoron
veled élhettem szép gyermekkorom.

Mondd, mit tegyek, hogy most is újra az legyek
aki alázattal simogatta köszvényes kezed,
és lecsókolta ráncaidról azt a magány-keservet,
mely rád pergette egy napon a homokszemeket.

Mert Én tudom, anyám, minden átélt fájdalmad,
azt is ami szíved mélyén eltitkolt maradt,
azért, hogy ne sejthessem, és ne tudjam azt meg,
visszafojtott könnyel élni milyen is lehet. 

Itt van, anyám, kapu-kulcsod, itt a kezembe,
így most belehelyezem ebbe a rozsdás kilincsbe,
s úgy teszek mintha újfent Te volnál majd az,
ki hűségesen vár a meszelt gang alatt.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.