A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2016. június 11., szombat

A kulcs


Itt van, anyám, kapu-kulcsod, itt a kezembe,
de mindhiába ha nem tudom, mit tegyek vele,
mert a szívem, anyám, olyan nagyon fájja,
hogy elárvult házadnak nincsen már gazdája.

Ha ki is nyitnám kapudat, nem fogadna más,
csak a hiányod okozta  mély szomorúság,
amely ott lelt, anyám, otthont ahol egykoron
veled élhettem szép gyermekkorom.

Mondd, mit tegyek, hogy most is újra az legyek
aki alázattal csókolta meg köszvényes kezed,
s aki lecsókolta ráncaidról azt a magány-keservet,
mely rád pergette a sárgaszínű homokszemeket.

Mert tudom, anyám, minden átélt fájdalmad,
szíved legmélyében eltitkolt maradt,
azért, hogy én ne sejthessem, s ne tudjam azt meg,
visszafojtott könnyel élni milyen is lehet. 

Itt van, anyám, kapu-kulcsod, itt a kezembe,
hát beillesztem az idő marta rozsdás kilincsbe,
s majd úgy teszek mintha úgy várnál reám,
mint mikor kezeidtől éledt újjá a tavasz és a nyár.


Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép gondolatok elfutott gyermekéveidről...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés