A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2016. május 1., vasárnap

Köszönöm nagymamám


Volt úgy, hogy az élet mélyen megsebzett,
s akkor nagymamámhoz szaladtam, ő vigasztalt meg.
Ő lehelt az arcomra reményt keltő csókot,
mikor  érezte, hogy lélekerőm mélységekbe hullott.

Mert nekem Nagymamám volt az, kit a Jóisten
mellém rendelt, hogy őrködjön  majdan felettem,
és vigyázza azt a rögös utat, amin sok-sok kőszilánk
sebzi át lépteimnek vérző nyomdokát.

Nehéz most így Karácsonykor elmondani azt,
mily szomorú drága mama, hogy a végtelenben vagy,
hisz oda bármennyire szeretnék is, nem juthatok el,
mert zárva az-az égi kapu, amin által menni kell.

De tudom én, odafenn megengedik majd,
hogy gondolatban elrepítsek pár szeretet-sóhajt,
sóhajt miben benne van az-az érző köszönet,
amihez nem elég pár szó, könnyek kellenek.


 Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése