Mennyi könnyet elrejt
egy áldott anyaszív,
és mennyi kínzó
fájdalmat, mit sosem mutat ki,
hogy ne érezzék mások,
mily mély sebet ejt
a meggondolatlanság sértő
szavai.
Mennyi árnyék lopja ékes
szeme fényét,
mikor tiszta
tükörragyogását bepárásítja
az a mérhetetlen
bánat, melyet azok okoznak,
akiket egykor álmokba
ringatott altatódala.
Mennyi boldog perc vált át néma zokogásba,
és lám mégis
mosolyog, s mégis felnevet,
mert az édesanyák szíveit bárhogy megtörik,
azok szilánkból is felépítik
szeretetüket.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.