Egy angyal könnye hull,
egyre-egyre hull,
mint égi eső langy zápora
fenn a magasból.
Drága nagymamám, milyen szép is volt,
mikor nyakad köré fontam mindkét karomat,
és csendes áhítattal imádkoztam azért,
hogy addig amíg élek velem maradhass.
Mert hiába e nagyvilág, ha sosem leltem
benne
hozzád hasonlót, ki pont úgy szerethetne,
s pont úgy védelmezne majd azon napokon,
mikor mélyre ás bennem az élet-fájdalom.
Minden egyes szép napot, mit te adtál
nekem,
megköszönöm nagymamám, el nem feledem,
s úgy őrzöm majd jóravaló, igaz
emberséged,
mintha te uraltad volna a világmindenséget.
mintha te uraltad volna a világmindenséget.
Kun Magdolna
Csodaszép gondolatok Magdika!
VálaszTörlésSzeretettel olvastalak.
Miki