Amíg élek

Amíg élek gyötör a lelkiismeret,

hogy nem foghattam anyám gyengülő kezed,

s nem szoríthattam meg, mikor a halál sápad árnya

elcsalta lelked az álmok országába.

Nem lehettem veled, hogy bocsánatot nyerjek

azokért a szavakért, melyek  sértéssel illettek,

s azért a konok  dacért , amely győzött feletted,

hisz túlszárnyalta erejével csendességedet.

Nem mondhattam el anyám, mennyit jelentett,

amikor a kapuban vártad érkezésemet,

s mikor szép szemed fényét homályossá tették

a kicsorduló könnyek, mikben ott lapult a féltés.

Már nem ígérhetem, hogy újra eljövök,

mert elzárták szív-utunk a kemény földrögök,

de egyszer anyám a rögök is mind elporladnak,

s akkor lépteim majd újra hozzád futhatnak.

Kun Magdolna