Miért

Miért múlik el minden, ami szép,

s miért lép helyébe könny és szenvedés,

szenvedés, mely oly sokszor halálunkig éget,

hisz parazsa marad a szívben sebzett résznek.

Miért veszítünk el minden boldogságot,

ami sorsútjainkon mosolyként virágzott,

s miért leszünk egy életen át boldogtalanok,

mi akik hősként védtünk minden szép napot.

Talán mert nem vigyázunk eléggé arra, ami van,

hisz eltékozlunk minden percet, mi örömben fogan,

eltékozlunk, mert úgy hisszük mi vagyunk azok,

akiknek soha el nem múló szenvedély jutott.

Pedig a gyorsan futó idővel mind elhervadunk,

és korommá porlik majd régi láng-utunk,

mert egyszer bizony elmúlik minden ami szép,

s átveszi helyét a könny, és szenvedés.

Kun Magdolna