Sosem vágytam arra,
hogy gazdag lehessek,
csak annyit akartam,
miből élni lehetett.
Úgy élni, hogy
éjszakáim ne kísértsenek,
azzal a gyötrő
tudattal, hogy nincstelen leszek.
Sosem vágytam arra,
hogy az önző kapzsiság
feleméssze bennem a
szívnek jóságát,
mert hiszem nem az a
gazdag, kinek pénze van,
ha nem az, kiben egy
élten át szeretet fogan.
A szeretet az
egyetlen, mely sosem fogyhat el,
hisz az mindig, de
mindig viszonzásra lel,
s mindaddig, míg visszakapom
a szívnek kincseit,
királymódon élhetem
sorsom éveit.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.