Hamvadó
parázsból élesztettük újjá,
elkószáló vágyaink
szunnyadó tüzét,
mert mindketten
hittük, belső lobogásunk
lángra gyújtja bennünk
a szenvedély hevét.
Játszottunk a tűzzel,
s nem gondoltuk azt,
mi lesz, ha kihullt
könnyünk tengerré duzzad,
tengerré, mely elmos
minden olyan lángot,
mely abból a parázsból egykor felszikrázott.
Játszottunk a tűzzel,
s észre sem vettük,
hogy az égig érő láng
már csak fojtó koromfüst,
füst, amely megöl
szenvedélyt, és vágyat,
hogy helyet adjon az
örök szunnyadásnak.
Kun Magdolna
Gyönyörű sorok!
VálaszTörlésHanem ezzel újat nem mondtam. Viszont beugrott, játszottunk fiatalon sokszor a tűzzel, síkpalát tettünk a lángok közé. Először azt véltem látni a fotón. :) Nagyot durran a felhevült pala mikor megadja magát. Megadja magát, de a parazsat még szétveti. :)
Tudom nem a sorokhoz tartozó, de most eszembe jutott s gondoltam megosztom, hátha te is játszottál így. :) Szép napokat!
Mi is nagyon sokat játszottunk gyermekkorunkban a tűzzel kedves Józsi, bár az igazat megvallva, én mindig féltem tőle :)Köszönöm, hogy megosztottad velem gyermekkori élményeid, és azt is, hogy itt voltál :) Szép hetet kívánok én is neked!
VálaszTörlésSzép gondolatok - csodás sorok...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm Miki!
VálaszTörlés