Kinek fáj jobban

Így életidőm végén elgondolkodom,

kinek fáj majd jobban, ha egy szép napon,

ronggyá foszlott tarisznyámmal útnak indulok,

oda ahol szikrát vetnek az éji csillagok.

Ki könnyez át zokogással hosszú éjszakákat,

s kit sebez egy életen át az a hiány adta bánat,

melynek fájdalmai azon szívekből fakad,

melyek egykor egy ütemként együtt dobogtak.

Én leszek-e az, kinek folyton hulló könnye

záporesőként hull majd az otthont adó földre,

vagy ti sírtok gyermekeim égig érő tengert,

azért hogy anyátok a mennyországba elment.

Kun Magdolna