Én földön hagyott
árva újra hazamennék,
ha nem fájná a szívem
sok réges-régi emlék.
Emlékek, mik széppé
tették ifjúságomat,
hisz abban virult
tavaszt a boldogságtudat.
Hazamennék, ha még
édesanyám várna,
úgy, mint mikor karjait
ölelésre tárta,
és magához szorított
könnyes szemekkel,
tudván azt, hogy
örömét gyorsan veszti el.
Mert az idő volt az,
melynek uralma alatt
megdobbanó szíveink
is el-elhalkultak,
hisz az idő törte
össze azt a sok boldog napot,
melyben anyám újra
viszont láthatott.
Kun Magdolna
Nagyon szép, nagyon igaz sorok...
VálaszTörlésSzeretettel olvastalak...
Miki
Köszönöm szépen!
VálaszTörlés