Csak tékozoltam
napjaim, nem gondolván arra,
hogy egyszer elfogynak
a hónapok, elfogynak az évek,
s hogy egyszer
számomra is megszűnik a reményteli jövő,
mert nem lesznek
fecskék, mik új tavaszt ígérnek.
Csak tékozoltam
perceim, s közben nem figyeltem azt,
élet-halál gyorsvonatom,
azon a váltón áthaladt,
amely cél-útirányt
mutat ahhoz a végső állomáshoz,
ahol vakvágányra futnak
a legszebb földi álmok.
Csak könnyeztem, és
zokogtam minden egyes nap,
és fájva fájtam át sok
ronggyá foszlott percet,
mert szilánkra tört
sebzett szívem sosem hitte el,
hogy létezik oly
boldogság is, amely engem illet.
Most már hiába
siratom ezt a lepkeszárnyú létet,
és hiába könnyezek át
nappalt, éjeket,
el-eltűnő időmből nem
maradt meg semmi,
ami felmagasztalhatná
a vesztett éveket.
Kun Magdolna
Ritkán írok -bocsánat ezért-, de nem ritkán olvasok. :) Kellemes hétvégét Csillaglány! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen kedves Józsi :)
VálaszTörlésSzép hétvégét kívánok én is!