Megbántani nem akarlak,
hát megálljt intek minden hangnak,
melynek mélyről jövő panasz-szava,
szíved falán áthatolna.
Megbántani nem akarlak,
hát csendbe fojtom fájdalmamat,
hogy meg ne érezd, meg ne tudjad,
hallgatásom sírig sorvaszt.
Mert minden rejtett bánatszóban,
számolatlan tengerkönny van.
Könny, amely egy hervadt napon,
gátat tör a túloldalon.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.