A mama mellett hős voltam, s akkor hihettem,
hogy én lehetek az a
rettenthetetlen,
kit az élet, és a
sors nem igázhat le,
mert
elpusztíthatatlan bennem a lélek ereje.
Hisz ezt az erős
lélekerőt az-az asszony adta,
kinek elárvult
könnyem szelíd arcát mosta,
s ki éjszakánként,
nappalokként úgy vigyázott rám,
mintha én volnék az
ütem szívdobogásán.
Mert ez az asszony
úgy szeretett engem,
mint ahogy szeretni
tud egy érző, igaz ember,
kinek vágyva- vágyott
életcélja csupán annyi volt,
hogy ajkaimra zárja a boldogság-mosolyt.
Mióta ölelgető égi
keze odaátról int,
boldogság-mosoly már
ajkaimon sincs,
csak könnyeimnek
száma az, mely változatlanul
fakeretes fényképének
üvegére hull.
Kun Magdolna
Gyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm kedves Józsi!
VálaszTörlés