Vágyódás

Jó volna egy pillanatra átfutni a múltba,

s anyám ölébe hajtani a fejem,

hogy újra érezzem azt a biztonságos helyet,

amiben az erőm mindig megleltem.

Jó volna hozzábújni. Csak úgy elnézni kicsit,

ahogy mesélő ajkain felkacag az élet.

Az a boldog élet, mely mára már könnybefúlt,

 mert ellopták tőlem az ezüstderes évek.

Hisz az idő engem sem kímélt meg,

elvett tőlem minden jót, minden kedveset,

és elvette anyám is, kinek mosolyában

múlhatatlan volt a gyermekszeretet.

Mára már nem maradt csak néhány emlékkép,

emlékkép, mely néha feldereng itt benn,

itt benn, ahol fáradt szívem halkult dobbanása,

anyám szívverésének ritmusára cseng.

Kun Magdolna