Nektek gyermekeim

Ha nagyon öreg leszek, erőtlen és gyenge,

vajon leheltek-e erőt fáradó testembe.

Adtok-e majd betegségben annyi kitartást,

hogy tovább bírjam taposni az élet-út porát.

Ha majd a felejtés fájdalma kínozza a lelkem,

mondjátok, lesztek-e a gondolatok bennem,

s vigyáztok-e sérült tudatomnak azon énjére,

melyben hervadásba lép az élet szépsége.

Hihetem-e azt, hogy nem kell csalódnom,

ha mélyre taszít lábamról a gyötrő fájdalom,

s ha már minden egyes pillantás arrafelé néz,

amerre nem nagy gond az élet-felejtés.

Ha majd nagyon öreg leszek, erőtlen és gyenge,

azért régi énem tartsátok kellő tiszteletbe,

mert lehet, hogy kívülről csak rongydarab leszek,

de belül semmi nem törheti meg a lelkemet.

Kun Magdolna