Ha nagyon öreg
leszek, erőtlen és gyenge,
vajon leheltek-e erőt
fáradó testembe.
Adtok-e majd betegségben
annyi kitartást,
hogy tovább bírjam
taposni az élet-út porát.
Ha majd a felejtés
fájdalma kínozza a lelkem,
mondjátok, lesztek-e a
gondolatok bennem,
s vigyáztok-e sérült tudatomnak azon énjére,
melyben hervadásba lép
az élet szépsége.
Hihetem-e azt, hogy
nem kell csalódnom,
ha mélyre taszít
lábamról a gyötrő fájdalom,
s ha már minden egyes
pillantás arrafelé néz,
amerre nem nagy gond
az élet-felejtés.
Ha majd nagyon öreg
leszek, erőtlen és gyenge,
azért régi énem tartsátok
kellő tiszteletbe,
mert lehet, hogy
kívülről csak rongydarab leszek,
de belül semmi nem
törheti meg a lelkemet.
Kun Magdolna
Nagyon szép emlékezés...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm Miki!
VálaszTörlés