Így év vége felé

Nem az fáj, hogy elillannak a gyorsan futó évek,

és arcomra az időráncok mély rovátkát vésnek,

inkább az a tudat fáj, és az nyomaszt itt benn,

hogy nem tudom mi vár rám az égben odafent.

Nem tudom, mert eddig még nem jött olyan vissza,

aki a fényes égi utat már be-bebarangolta,

s aki biztos hittel állíthatná, hogy van olyan világ,

ahol szeretteink nyitják a mennyek kapuját.

Minden évnek vége felé elgondolkodom,

vár-e még rám újabb ünnep, újabb Karácsony,

s lesz-e még az életemben pár olyan boldog nap,

ami a következő évhez újabb reményt ad.

Mert minden évben kevesebbek azon barátok,

akiknek a szívük-lelkük jóságtól áldott,

s akik minden egyes  újabb napon elhitették azt,

hogy nincs annál gazdagabb, mint, ki szeretetet ad.

Kun Magdolna