Amikor síró, magányos
embert látsz,
lépj csak hozzá közelebb és bátran öleld át.
Ne riasszon vissza,
ha kopott ruhája
nem az előkelő úri világ
díszes éktára.
Hisz arra gondolj
csak, ruhája alatt
ott dobog a szíve,
melyből szeretet fakad,
szeretet, mely többet
ér, mint azon ékszerek,
amik kapzsi lelkű
emberek testén fityegnek.
Egy ölelést adj csak,
önzetlenül, tisztán,
hadd ragyogjon fel a könnyel teli szempár,
miből lassan kihuny az
a fényes reménység,
hogy az ember önzetlen
is szeretetre kész.
Kun Magdolna
Nagyon szép gondolatok - szeretettel olvastalak.
VálaszTörlésMiki
Köszönöm, hogy olvastál!
VálaszTörlésSzeretettel láttalak!