Csak egy asszony
volt, egy áldott lelkű asszony,
kinek ezüsthaján megcsillant
az éji holdsugár,
s kinek milliárdnyi fényes
csillag kísérte az útját,
mikor az örök éji álom szép szemére szállt.
Csak egy asszony volt,
ki sokszor könnyezett,
de csak úgy, hogy zokogását
meg ne hallja senki,
mert ez az ezüsthajú
asszony, oly áldással bírt,
hogy sosem akart mást
szomorúvá tenni.
Magában sírt el
minden bút, s minden bánatot,
Sosem emelte
panaszra szótlan ajakát,
hisz tudta, mi oly nagyon
fáj a szívben odabenn,
arra csak az Isten
adhat lelki gyógyulást.
Istenáldott asszony
volt, az én drága nagymamám,
Istenáldott, kit körülfont a jóság, szeretet.
Az a jóság, szeretet, mit csak azok értékelnek,
kiknek vértintával
írták meg e földi életet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.