Advent könnyei

Advent fénye ragyogja át azon lelkeket,

kik fenn az égben némán könnyeznek.

Könnyeznek, mert hátrahagyott szeretteiknek,

 már nem nyújthatnak vigaszt, sem vigyázó kezet.

Ott a fehér felhőtetőn, hol tündöklik a fény,

ma milliónyi lélek sír fel szeretteiért.

Sírnak és zokognak, mert a nagy egyedüliség,

Advent napján félbetöri szívük egészét.  

Hisz Advent a szeretet áldott ünnepe,

csak annak keserű, kinek nincs már senkije,

hisz az Advent is akkor teljes, és akkor igazi,

ha van kinek még átölelhet óvó karjai.

Kun Magdolna