Őszi délután

Fogd meg a kezem egy őszi délután,

mikor színes levelek virulnak a faágak lombján,

és sétáljunk együtt, egymást átölelve,

mintha sors írta életünk csak pár pillanat lenne.

Ebben a pár pillanatban éljük meg mindazt,

ami sosem teljesült, ami  csak képzelet maradt,

amiről sosem hittük el, hogy igaz is lehet,

mert az álmok a valóságnak ellenszegültek.

Nekünk már nincs sok időnk, nincs mit vesztegetni,

e tört időben kell még örömteltnek lenni,

mert ha a tél kemény jégpáncélja halálra sebez,

sosem jön el számunkra a tavaszkikelet.    

Kun Magdolna