Elszorul a szívem,
mikor visszagondolok
drága jó anyámra, ki némán
búcsúzott,
és fájva integetett mikor
azt mondtam neki,
újra eljövök, ha időm
engedi.
S múltak a percek, a napok,
és a hetek,
és semmissé lettek azok
a régi ígéretek,
mit anyámnak mondtam
ott a kapuban,
ahol kitörni kész
könnyem, visszafojtottam.
Visszafojtottam, mert
láttam, ahogy titkon
fáradt arcán kiült az
a szokott szívfájdalom,
mit én is érzek
akkor, mikor gyermekeimnek
görcsbe rándult kezem búcsút
integet.
Ha tehetném anyám,
mindent jóvátennék,
letörölném arcodról a
könnyek verítékét,
és kezed fogván
ezerszer is megköszönném azt,
hogy vártál rám
hűséggel ott a gang alatt.
Kun Magdolna
Könnyfakasztó ... ámde gyönyörű s igaz.
VálaszTörlésNagyon köszönöm kedves Józsi!
VálaszTörlésMegtisztelsz.