A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. november 8., vasárnap

Magányos levél


Néha úgy érzem magam, mint az a magányos levél,
mit nem simít már más, csak a bágyadt őszi szél.
Hisz az lengeti aszott testét, mely ide-oda táncol,
mint aláhulló pillangó égi zuhanáskor.

Néha úgy érzem magam, mintha minden érzelem,
jégbe dermedt csapként lógna fagyos szívemen,
mert amikor hópelyheket hulló télvíz közeleg,
az én szívem is ezüstderű könnyet csepereg.

Néha-néha úgy érzem, nincs már semmi sem,
ami forró nyárrá varázsolná dermedő szívem,
hisz a megdermedt szív, már oly nehezen oldja
azt az elveszett reményt, mi a tél könnyeit hullja.


Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép gondolatok Magdika...
    Szeretettel olvastalak.

    Miki

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm kedves Miki!
    Szeretettel láttalak.

    Magdi

    VálaszTörlés