A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. november 3., kedd

Így alkonytájt


Bocsáss meg fiam, ha így alkonytájt
tovább nézem arcod, és tovább a szemed,
s azért is, mert sűrűbben hajlok oda hozzád,
hogy arcodra csókoljam a szeretetemet.

De tudod, itt belül nagyon-nagyon éget
az-az egyre-egyre erősödő, kínzó gondolat,
hogy lesz egy nap mikor már minden hiába,
fénykarjaim nem simítják gyermek-arcodat.

Így amíg tehetem, amíg van rá módom,
addig imádattal nézlek, és úgy is szeretlek,
mert nekem fiam minden földi kincsem
az-az érintés, amivel simítom fejed.

Kun Magdolna


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése